Stílusutazásunk izgalmas állomása következik.
Az a jó ebben az utazásban, hogy hipp-hopp tudunk óceánokat átszelni, kontinensről- kontinensre átugrani, történelmi korszakokba visszatérni, visszatekinteni a közelmúlta, eljutni olyan helyekre, ahova tán csak legtitkosabb álmainkban vágytunk.
A mostani állomásunk Hollywood!
Pontosabban Old Hollywood, és a dátum valahol 1940-1950 környéke.
Végre valahára eljött a nőies nők ideje. A ‘20s években a nők átvették a férfiak szerepét és funkcionális darabokat viseltek. (Zárójelben megjegyzem: ekkor kezdték el a nők használni a borotvát.)
A ’30as években jött a nagy tőzsde csőd, ami a divatra is hatással volt. Mire vége lett a második világégésnek, a tehetős hölgyek megunták a merev és férfias vonalú darabokat.
Ezt felismerve Christian Dior visszatért a háború előtti idők ruháihoz, és forradalmasítva a divatot, 1947-ben debütált a “New Look” irányzattal.
És ezzel meg is érkeztünk a Ladylike chic-hez, az igazi hölgyek kategóriájához.
A “New Look” keskeny és lekerekített vállakat, hangsúlyozott kebleket és karcsú derekat jelentett.
A szoknyák viszont rövidülnek. Dior szerint a legideálisabb szoknya alja 40 cm-re volt a földtől.
A derékvonalat sok ( néha 10-12 ) alsószoknya hangsúlyozza.
Megjelennek a kesztyűk, a finom gombok.
Később rövidül még a szoknya hossza, és divatba jön az un. Bubble felső. Természetesen továbbra is hangsúlyozzuk a derekat.
Ha visszatekintünk, mind a mozivásznon, mind a reklámokban a tökéletesen elegáns hölgy jelenik meg, aki megtestesíti a szerénységet és az elbűvölőséget, miközben mutatja a hollywoodi csillogást.
És hogy miként viselhetjük a mai időben ezeket a darabokat?
Például így:
Végezetül jöjjön Dior egyik mondása, amit érdemes mindannyiunknak megfogadni:
„Mindig a minőséget, sohasem a mennyiséget részesítsük előnyben.”
Comments